Elemek Harca ~ Ötödik rész

5.


Szerdán reggel sem kelt valami rózsásan. Kicsit homályosan, de emlékezett a tegnapi furcsa eseményekre. Ráadásul valami furcsát is álmodott. Sajnos, csak arra emlékezett, hogy nagyon vizes volt és körülötte tűz égett. Furcsa, hogy mégsem száradt meg tőle, egyre vizesebb lett, és vizesebb, és vizesebb.

A tegnapi eseményeken gondolkodva elindult a suliba. Mikor megérkezett, még nem volt ott senki, üres osztályterem fogadta. Legalább csendben tudott gondolkodni és közben akaratlanul elaludt. Azon kapta magát, hogy Melanie ébresztgeti.

–         Ébredj, mindjárt bejön a fizika tanár!

Ashley valahogy rákényszerítette magát, hogy felébredjen, pedig tudta, hogy utána úgyis vissza fog aludni.

Pár órával később németóra következett. A németesek át kellett menjenek egy másik terembe, mert kevesebben voltak, mint az angolosok, akik ezzel az érvvel a saját osztályukban maradtak. Németórán Ashley egy másik osztálytársával ült, egy fiúval, akit Kevinnek hívtak. Vicces srác és eléggé nagyszájú. Sovány, kissé sápadt, közepes termetű, karikás szemű. Fekete haja szemébe lógott, így általában csak egyik szeme látszott ki a haja alól. Azzal a való világot figyelte, míg a másikkal képzelete messze járt. Ő volt az egyik legelszálltabb ember, akit Ashley valaha is ismert. A lány már azon gondolkodott, hogy elmondja-e neki, mi történt vele, hátha ő már hallott valami ilyesmiről. Biztos hozzá tudott volna szólni, hisz nagy fantasy rajongó, de nem tudta neki elmondani, mert…

–         Honnan van az a karkötőd? – kérdezte villámgyorsan Kevin.

–         Öh, hogy mondod? A karkötőm? Miért kérded?

–         Csak kíváncsi vagyok, honnan van?

–         Hát, a táborban készítettem, gondolom, abban, amiről meséltem… – mondta Ashley bizonytalanul.

–         Biztos vagy benne, hogy ott készítetted és nem egyszer csak észrevetted a kezeden, nem emlékezve, hogy honnan és miért van rajtad?

Kevin fején találta a szöget. Ashley elkezdett gondolkodni, de nem emlékezett egy napra sem, amikor karkötőket készítettek volna a táborban. És így, hogy most jobban megfigyelte, elég értékesnek tűntek a kövek. Ezt biztos nem ő készítette, de álljunk csak meg, Kevin honnan tudhatja…

–         Te honnan tudod? – csodálkozott Ashley, mire Kevin nem válaszolt, hanem elővett valamit a blúza alól.

…egy tűzpiros nyakláncot. Ez apróbb kövekből volt összefűzve és ennek is a középső kövén volt egy jel:

א

–         Mit csináltok? Megkértelek százszor Kevin, hogy ne beszélgessetek óra alatt, ez nem idevaló. A leckével foglalkozzatok. Ha ennyire érted a németet, légy szíves mesélj a képről: a középsőről…

Kevin felállt és elkezdett mondani. Úgy-ahogy helytállt, és miután befejezte a tanárnő a vallatást, Kevin egy papír fecnit csúsztatott oda Ashleynek: „Nem szeretnék erről itt beszelni.”. Ashley válaszolt: „Hétkor nálam!”.

Kevin már alig várta, hogy találkozzon Ashleyvel. Vajon Ashley-vel is történtek furcsa dolgok, mert vele megesett egy és más a napokban…

A Nap már kezdett lemenni, mikor az óra fél hetet jelzett. Nem volt éppen kellemes idő, de Kevin nem fázott. Csak egy rövid ujjú volt rajta, míg mások kabátba bugyolálva lépkedtek az úton. Egy kicsit zavarta hogy kilóg, de hát ha neki melege volt… Most nem vesz fel csak azért kabátot, mert mások abban járnak.

Amint bevette az Ashley-ék háza fele vezető kanyart, furcsa érzés fogta el, de nem törődött vele. Nem tudta elképzelni, hogy még valakivel olyan dolgok történjenek, mint vele és hogy az pont egy osztálytársa. Megérkezett és becsengetett. Ashley tesója nyitott ajtót.

–         Helló. Ashley-hez jöttem.

–         Szia. Tudom. Te tudod-e?

–         !?…

–         …mármint az utat a szobájába. – egészítette ki a mondatát a fiú, miután Kevin érthetetlen képpel nézett rá.

–         Ó, persze, hogy igen, már jártam itt.

Azzal elindult fölfele a lépcsőkön.

Amikor a bejárati ajtó becsukódott egy szőke hajú árnyék libbent el a ház előtt. Egy karcsú női testnek az árnyéka követte Kevint egészen eddig.

Kevin felment az emeletre, onnan nyílt a feljáró a padlásra. Ashleynek ugyanis a tetőtéren volt a szobája. Vagyis, ahogy felmentél a létrán feljutottál a szobájába, és a szobája el volt választva egy fallal a padlás többi részétől, amelyet nem használtak. Állítólag tiszta üres volt.

–         Szia, gyere föl, és csukd le az ajtót – kiabálta le Ashley a szobájából.

Kevin szó nélkül engedelmeskedett.

–         Üljél le valahova. Na, mesélj, honnan van a nyaklánc, lehet nekem is onnan van a karkötő. – szelelt Ashley, olyan gyorsan, hogy levegőt is alig kapott.

–         Ö, hát először akkor vettem észre… végül is akkora meglepetés volt… hol is kezdjem. A múlt héten mikor fürödtem, és kiszálltam a kádból, csak úgy a nyakamban volt.

–         Csak úgy mikor kijöttél megjelent?

–         Nem megjelent, már rajtam volt mikor kiszálltam… és a te karkötőd?

–         Fogalmam sincs, a tegnap szólt anyum, hogy nem látta még soha, és akkor vettem én is észre… hisz én sem láttam még soha…

–         Történt veled valami furcsa?

–         Hát… igen. – vallotta be Ashley csendesen. – Volt valami…

–         Te is felgyújtottad a tesód tolltartóját?! – kérdezte mohó kíváncsisággal Kevin.

–         Hogy mit tettem-e? – tátotta el Ashley a száját.

–         Jó akkor én kezdem a mesélést: azon a bizonyos napon mikor fürödtem, ki akartam szállni a kádból, kinyitottam az ablakot, hogy egy kicsit szellőzzön ki a fürdő, és mielőtt kiléptem volna a kádból, valami berepült a fürdőbe. Úgy leütött, hogy visszaestem. De most jön a java: a dugót már kihúztam, így már nem volt sok víz a kádban, de ahogy beleestem, egyszerűen nem kaptam levegőt, majdnem megfulladtam attól a kis víztől. Tetőzésként, mikor kikászálódtam a kádból, nem csak, hogy a nyakamban volt ez az izé, hanem még a bőröm és a hajam is száraz volt… Na meg az incidens, mikor a tesóm nem akarta ideadni a ceruzáját, és mérgembe arra gondoltam, hogy bárcsak meggyúlna, mire meg is gyulladt. Úgy megijedtem, hogy ledőltettem egy gyertyát a polcról, amely ráesett, ezért azt hitték, hogy a gyertya volt. De én tudom, hogy én voltam, éreztem… És te? Mondjál már valamit te is!

–         Inkább mutatom. Nézd.

Ashley megemelte a kezében lévő zsákot és tartalmát a padlóra öntötte. A porszívó zsákja volt. A szürke por a padlóra zuttyant, és enyhén a levegőben is szállingóztak a részecskéi. Ashley végighúzta a kezét a levegőben a por felett és elkezdett mutatóujjával körözni. A por felemelkedett a földről és az ujja körül kezdett el kavarogni, mint egy miniatűr tornádó. Itt volt az idő, hogy Kevin is eltátsa a száját.

–         Hűha, ez tetszik…

–         Ez még semmi, ezt nézd.

Ashley felegyenesedett, széttárta a karját. Haja meglibbent, majd egyre jobban lobogni kezdett. Az ablak hirtelen kicsapódott, óriási szél tódult be a szobába lesöpörve a könyveket az asztalról és az ágyról a takarót.

–         Elég, még meghall minket valaki… – kiáltotta Kevin.

–         Bocsi, egy kicsit elragadtattam magam. Ma jöttem rá, hogy ilyet is tudok, és hogy hogyan kell csinálni.

–         Jó neked, én nem is próbálkozhatok, még meggyújtom a házat…

–         Pincébe. – azzal leszaladt a létrán, Kevin pedig utána.

Lent a pincében, a nyirkos falak közt, már egy öt perce próbálkoztak, de sehogy sem sikerült „tüzet csiholni”.

–         Tudom, hogy miért nem megy: te félsz, hogy felgyújtasz valamit. Azért vagyok itt én, hogy kioltsam. Ne aggódj, adj bele mindent…

–         Jó, jó, nem olyan egyszerű…

–         Khm-khm.

Kevin mérgesen elkapta a fejét és újra a fára nézett, amelyet a pince nyirkos padlójára helyeztek. Az eleinte csak füstölögni kezdett, majd lángra lobbant. Ashley már emelte a kezét, hogy eloltsa a lángokat, de Kevin rászólt.

–         Várj csak.

Felemelte a kezét és belenyúlt az arasznyi lángocskába. Nem érzett fájdalmat, nem égette, nem marta, csak langyos érzés vette körül a kezét. Hátrált két lépést és újból kinyújtotta a kezét. A tűz a fáról Kevinnek a kezébe repült, és szó szerint felszívódott, mint a víz a szivacsban. Aztán kinyújtotta a másik kezét is és egyet legyintett vele a fadarab fele. Abban a pillanatban a fából két méteres lángok csaptak fel, melyek már-már a plafont nyaldosták.

Ashleyt mintha nyakon vágták volna. Megjelent az emlékezetében egy kavargó tűzoszlop a fehér semmiben…

–         Kevin, hagyd abba eszembe jutott valami…

2 responses to “Elemek Harca ~ Ötödik rész

  1. Sziiaa!! Pontosan amióta feltöltötted az ötödik részt, ki is irtam a mosolygós részeket és azóta is várom a folytatást..de te nem teszed fel. Gondoltam hátha kicsit sürgetni tudom a hozzászólásommal ;;) s ha már itt tartok, akkor leirom a 4., 5. rész mosolyait (kommentár nélkül)

    4.rész
    -Ma megint szagos óránk van…
    -Légy szí
    -Mire vélje ezt?

    5.rész
    -kabátba bugyolálva
    -De most jön a java

    jahm..és készülök egy meglepivel (egy fáradtbolondos hétfő szüleménye🙂 ) de azt majd később kapod meg.
    No várom a folytatást.
    >:D<

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s