Elemek Harca ~ Hatodik rész

6.


–         A könyv! Nem mondtam neked semmit a könyvről?

–         Nem, miféle könyvről? – rohant Kevin Ashley után felfele a lépcsőn, majd föl a létrán a padlásra. Ashley úgy rohant, mint a szélvész. Kevin alig tudta utolérni, pedig teljes erejéből rohant utána.

Ahogy felértek a szobába, Ashley nekirohant az ágynak. Ledobált mindent róla és eltolta az ágyat. Valami dobozokat is félrerakott, és így észre lehetett venni valamit az ágy mögött. Volt egy kis ajtó, amin átalmenve, átjutottak a szomszéd helyiségbe. Ez állítólag egy üres padlástér kellett volna legyen, de volt benne valami. Egy könyvállvány volt a padláshelyiség közepén, és egy nagy rézszínű bőrkötésű könyv.

–         Én a kirándulás ideje alatt, tudod az a katolikus tábor alatt, volt egy erdő séta, izé, verseny és eltévedtem, ezt kaptam egy barlangban, tiszta sötét volt és volt egy oltár és négy golyó, s még valami és egy könyv, ez a könyv és…

–         Hó, hó, hó, lassabban, nem kapsz levegőt… És nem is értek semmit. Szóval mi volt azon az oltáron? Valamilyen gömbök?

–         Aha, s ahogy megérintettem a könyvet, mind fölrepültek és elszálltak. Az egyik leütött engem…

–         És a másik engem fullasztott meg majdnem… – enyhe fájdalom futott végig Kevin arcán. – Mi van a könyvben?

Kevin közben elvette a könyvet, végig simította rajta a kezét, de nem nyitotta ki, a borítóban gyönyörködött.

–         Semmi.

–         Mi? Ne hülyéskedj!

Hirtelen kinyitotta, és belelapozott. Tényleg üres volt a könyv, csak sárgás-barna lapok voltak benne, sehol egy írás, egy rajz, vagy akár egy tintapaca. Kevin mérgesen becsukta.

–         Látod, az a jel van rajta, ami a karkötődön és a nyakláncomon.

–         Igen, tudom. Ennyit én is felfedeztem, de csak ennyit.

Kevin visszarakta a könyvet az állványra. Megfordult és Ashley nyomában kiindult a szobából. Alig lépett át Ashley a szobájába nagy csörömpölés hallatszott a hátuk mögött. Az állvány megingott és ledőlt. A könyv pedig lerepült a könyvállványról és kinyílt egy oldalra, amire már „volt” írva valami. Odarohantak és felkapták a könyvet a földről. A lap kékre volt festve, volt rajta egy ötszög, szögeinél egy-egy gyertya és benne egy versformába szedett szöveg.

–         Na, még hogy üres…

–         Esküszöm neked, hogy amióta megvan legalább hatszor, végiglapoztam mind az ötszáz oldalát.

–         Szerintem ez egy varázsige.

–         Persze. Kevin, neked első látásra minden versike egy varázsigének tűnik.

–         Jó, jó, de nézd a rajzot mögötte. Ez biztos az. Próbáljuk ki. – Kevin szemében furcsa tűz lobbant.

Ashley vonakodva bár, de beadta a derekát. Egyszerre felolvasták a latin szavakat, de nem történt semmi.

–         Na, látod ez nem varázsige…

–         Szerintem gyertya is kellene. – mondta Kevin, továbbra is a lapot bámulva.

–         Van vagy öt, de egy párat már használtam, és nem is egyformák.

Ashley áthozta a gyertyákat a padlásrészbe, körbe rakta, és meggyújtotta. Megint elmondták a varázsigét, de nem történt semmi.

–         Nem jól raktam a gyertyákat?

–         Azzal nincs baj. Tudom, mi hiányzik, a pentagramma.

Kevin előkapott egy krétát a zsebéből. Letérdelt a padlóra és megrajzolta az ötszöget. Amint összehúzta az ötszög utolsó szárát, a meggyújtott gyertyák lángjai arasznyira nőttek. A különböző gyertyák észrevétlenül egyformák lettek, egyik megnőtt, a másik pedig megcsökött.

–         Na, ez már valami, még jó, hogy te értesz ehhez – és azzal Ashley egyedül elkezdte olvasni a verset.

A krétavonalakból előtörő fény egészen a plafonig csapott fel. Hatalmas vakító fényoszlop állt a szoba közepén. Amikor befejeződött a vers, a fényoszlop lassacskán eltűnt és a pentagramma közepén egy fiú állt. Ashleynek ismerősnek tűnt. Egy kerek arcú, nagy barna szemű, szabályos orrú fiú volt. Lezseren volt öltözve, mint mindig, és fekete haja mintha fel lett volna zselézve. Kissé meglepetten nézett. Derülten szólalt meg, mire a másik kettőnek tátva maradt a szája:

–         Úgy látom, hogy a dolgok bonyolódnak…

Carl Johnsonnal is hasonló furcsa dolgok történtek a napokban. Ő is a tábor ideje alatt kapta meg az erejét, olyan formában, hogy a fák közt száguldozó golyó úgy leütötte, hogy beleesett egy gödörbe. Ő a vizet tudta irányítani. Egy kicsit meglepődött a dolgon, mikor megtörtént az első furcsaság, de hamar kitanulmányozta erejét. Talpraesett fiú volt. Késő estig beszélgettek Ashleyéknél, magukról, az erejükről, a könyvről… Többek közt még arról is, hogy Carl mit fog mondani a barátnőjének, aki mellől csak úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Megegyeztek, hogy nem szólnak senkinek semmit és, hogy nem használják az erejüket, nehogy bajt csináljanak. Ezt Carl ajánlotta, Kevinnek nem tetszett, de be kellett lássa, hogy így a jó. Azon is gondolkoztak, hogy ha négy gömb, vagyis négy elem volt, akkor vajon ki lehet a negyedik kiválasztott, aki ezek szerint a földet irányítja…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s