Elemek Harca ~ Nyolcadik rész

8.

Hétfőn a suliban imádkoztak, hogy nehogy valaki rákérdezzen, hogy: „Titeket láttalak-e a bankban?”. De szerencsére nem szólt senki semmit, vagy azért mert nem voltak jelen, vagy, mert a földre feküdve nem láttak semmit. Legalább is így gondolták Ashleyék. Nem tűnt fel nekik, hogy sem a tévében, sem az újságban nem jelent meg a bűntény. Mintha meg sem történt volna. Lehet, hogy meg sem történt, vagy csak mindenki elfelejtette? Mindegyikük álomnak könyvelte el a furcsa eseményeket és többet nem beszéltek róla. Pedig nem volt álom…

A suli csendesen hallgatott. Következett az A-soknak a matek órájuk, náluk ezért volt síri csend: mindenki matek házit másolt. Megszólalt a szünet végét jelző csengő és mindenki nagy sebesen befejezte az utolsó sorait, amikor hirtelen belépett a tanárnő. Mintha furcsa fény áradt volna be a terembe, valahogy élettel telt meg az osztály, a szoba, bármi ahova ment. Láthatatlan energiák léptek mozgásba, minden feléledt, még a virágok is zöldebbnek látszottak.

Szóval belépett a tanárnő. Szőke haja suhogott utána, amint a katedrához ment. Egyenesen repült. Valerie Thompson tanárnő volt a suli egyik legjobb matek tanárnője. Bátran el lehetett mondani, hogy ő volt az iskola legnépszerűbb tanára is. A tavalyi versenyen, amelyet a rádiósok szerveztek, ő nyerte el a legnépszerűbb tanár címet.

Kék volt a szeme. Kék … ez volt az ő kedvenc színe. Kékben járt télen-nyáron. Úgy leadta a leckét a diákjainak, mint a „Mi Atyánk”-ot. A tanulók, pedig pár kivétellel úgy is adták vissza neki. Nagyon szerette a diákokat, mindig ő volt az, aki melléjük állt, ha egy tanár valamelyik diák ellen fordult. Hisz ő sem volt még felnőtt, lelkében biztos nem. Külsőleg pedig egyenesen egyetemistának nézte volna az ember. Szép karcsú, nem túl magas, és elbűvölő volt. Hajában egy eredetileg fehér színű hajcsatot hordott, de ez furcsa mód mindig a ruhája színét vette fel. Kicsit fölösleges volt a tarkóján a hajcsat, mert a tanárnő mindig kiengedve hordta a haját.

–         Sziasztok. Na, jól van csajok és srácok, ne húzzuk az időt, ha nem hiányzik senki, legyen szíves, álljon fel az, akinek nincs házija.

Senki sem állt fel.

–         Rupert megnézzem, vagy inkább felállsz? – kérdezett rá Valerie tanárnő megszokásból Rupertre, Ashley egyik magas osztálytársára.

–         Felállok tanárnő. Kézilabdázni voltunk a hétvégén, és nem tudtam házit írni.

–         Rupert, Rupert, pedig te olyan jól érted ezt az anyagrészt, hogyha egy kicsit leülnél, mehetnél a Johnson fiúval az országos matekversenyre is… – Ashley és Kevin összenéztek Carl neve hallatán.

–         Hát igen, de…

–         Hagyjuk, ülj le, légy szíves.

Az óra végül is hamar eltelt. Ashleynek és Kevinnek találkoznia kellett Carl-al az udvaron. De ahogy kiléptek az ajtón, szembetalálták magukat vele.

–         Na, végre, azt hittem már ki sem jösztök, matekotok volt? Csókolom tanárnő. Amint látom igen. Na, menjünk le.

Ashleyt középre fogták a fiúk és elindultak a szűk folyósón a lépcsők fele. A nap a felhők mögé bújhatott, mert elsötétült a folyosó. Leballagtak a lépcsőn és az aljában beléjük szaladt egy lány és a kezében tartott könyveket szétszórta a folyósón. Szép lány volt, hosszú fekete hajjal, arca kissé sápadtnak tűnt, és szemeiben volt valami, ami elállította mindhármuk lélegzetet. Mintha még nem is látták volna ezt a lányt soha. Soványka volt, de még is volt benne egy hatalmas vonzóerő. Akkor ugrott be Ashleynek, hogy biztos ő az új lány, aki a C-be jött.

Lehajoltak, hogy segítsenek neki összeszedni a dolgait, mikor észrevett Ashley valamit: egy pár furcsa fülbevalót, amit a lány a kezéből ejtett ki. Nem tűnt fel neki, hogy mi volt rajta a furcsa, de mielőtt még egyszer megnézhette volna, a lány kikapta a kezéből, és zsebre dugta, úgy szelelt el.

–         Meg sem köszönte a segítséget. – mondta kissé csalódottan Kevin. – És be sem mutatkozott!

–         Rachelnek hívják. – vágta rá Carl.

–         Hát aztán te mindent tudsz. Ashley, hogy lehet, hogy C.J. mindig mindent tud?

Ashley nem figyelt rájuk. A fülbevalón gondolkodott. Akaratlanul elkezdett a karperecével babrálni, mikor hirtelen észrevett valamit rajta.

א

–         Várj csak, ez a jel volt a fülbevalójába belevésve, ő kell legyen a negyedik, a negyedik és egyben az utolsó elem tulajdonosa.

–         A fenébe, már elment, menjünk a C-be és keressük meg.

Lerohantak a Cbe ami, a földszinten volt, de nem találták ott Rachelt sem, de mást sem.

–         Biztos megkapjuk ma este a városban, csak egy kicsit szét kell majd nézzünk.

–         Ok. Akkor, ma hatkor közel a fekete körhöz.

–         Azt gyanítod, hogy ott szokott lógni? – kérdezett rá Kevin.

Biztos vagyok benne. – mondta határozottan Ashley, és a kezével végigsimította a haját.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s