Elemek Harca ~ Tizedik rész

10.


Ashley tudta, hogy sokkal fontosabb küldetést kapott most, hogy megértette a vízióját. Ezért gyötörték azok a szörnyű álmok hónapok óta. Ezt akarták vele megértetni… Ki is talált már valamit. El is tervezte már, csak össze kellett hozni. Az volt a terv, hogy elmennek fürödni az erdőbe, oda ahová régen szoktak járni, de már nagyon rég nem voltak. Hiszen most már eléggé felmelegedett az idő ahhoz, hogy az erdei tavacska vizében is lehessen egyet úszkálni. A fiúk hamar elfelejtették az összetűzésüket, így könnyen bele mentek a dologba. Ashley már alig várta a hétvégét, mert nagyon szerette azt a fürdőhelyüket, a gyönyörű tavat, a vízesést. Ez a hely volt a legmegfelelőbb, hogy a fiúkat kibékítse. Hiszen ez most már nem csak egy egyszerű civakodás volt: hanem a tűz és a víz harca. Ha a víziója beteljesedik, akkor… hát nem valami rózsásak a kilátások.

A nap hét ágra sütött, tiszta erejéből világított, de mégis baljósan meg-megcsillant a háttérben a hold. Nem nyugodott le, mert aznap még valaminek történnie kellett…

A bokrokkal gyéren benőtt mezőn egy éjfekete Porshé vágtatott az erdő fele. Az autóban Carl és Kevin a hátsó ülésen, Ashley az anyósülésen hánykolódott, míg Ashley édesanyja versenyautós pilótaként száguldozott a kátyúk között. Ashley alig tudott megkapaszkodni, míg hátul Carl a távolba bámult nagy nyugodtan, Kevin pedig a mellettük elsuhanó bokrokat figyelte. Mikor elértek az erdő széléig, az autó nagy fékkel megállt. Ashley hangsebességgel ugrott ki a járműből.

–         Megjöttünk… végre… már azt hittem… hogy …

–         Na jó, a csomagokat kipakoltam, tudjátok, hogy merre kell menni, este hatkor utánatok jövök.

–         Oké, szia, anya.

–         Csókolom. – köszöntek el a fiúk. Ashley édesanyja beült és egy perc alatt csak egy hosszú porcsík jelezte a nyomát.

A haverok elgyalogoltak az erdőközi tisztáshoz, amely tíz perc járásra volt az erdő szélétől. A tóhoz közel helyezkedtek el. Szép idő volt, a nap csak úgy ragyogott, sehol egy felhő, csak a hold csillogott fenyegetően az égen.

Nagy csobbanás zavarta meg a víztükröt. Alig pakoltak le, Carl levetette a blúzát és farmernadrágoson belevetette magát a tó vízébe. Egy kis időre eltűnt a víz alatt, majd amikor újra felbukkant a vízesés fele kezdett úszni. Kevin kifeküdt napozni, Ashley pedig ellibbent egy sétára az erdőbe.

Carl egyre közelebb úszott a vízeséshez, hogy a talpai alól csodálhassa meg a víztornyot. Játszott a gondolattal, hogy beússzon-e alája, mindaddig, míg kíváncsisága felül nem kerekedett. Lebukott a víz alá és beúszott a vízzuhatag mögé. Amikor feje kiemelkedett a vízből, egy kicsit pillogtatott, előre a víztől, aztán a látványtól. Egy óriási arany lépcső vezetett a magasba, egy barlangnak a szájához. Kilépett a kőre, csóré lába alatt hidegnek érezte, és meztelen felsőtestét is megcsapta az áramló hideg levegő. A vizes farmerja a lábaihoz tapadt. A lépcsőre rálépve érzete, hogy nagyon puha, mintha szín arany lenne. Vagy lehet, hogy nem is aranyból volt? Mindjárt felért a barlang szájához, amikor a lépcső alja és a korlát is mintha szálakból lett volna összefonva, szálakra bomlott szét és mintha valaki felfele húzta volna, egyre fennebb emelkedett. Carl nem vette észre mivel az ő szintjén a lépcső normális állapotban volt. Egy pillanatban a lépcső már a levegőben lógott, és mégis Carl lába alatt masszívan állt. A fiú lelépett az utolsó lépcsőfokról és belépett a barlangba. A háta mögött az arany szálak óriási hajzuhataggá egyesültek és húzódtak vissza a barlangba Carl lábai közt anélkül, hogy ő ezt észrevette volna.

A barlang belseje mély volt és sötét, de a száján beáramló enyhe fény megcsillogtatott valamit a barlang bal oldalán. Carl arra fordult. Egy nagy kristályfürt, egy kristály cseppkő lógott le a mennyezetről. Carl közelebb lépett, észrevett valami aranyszínű csillogást a kristályokban. Egy arany baldachinos ágy volt, de nem benne volt, hanem csak a tükörképét látta. Villámgyorsan megfordult. Egy óriási arany baldachinos ágy állt előtte. Sejtelmes fényben fürdött a kristályok csillogásától. Az aranyágy függönyei el voltak húzva. A fiú félénken közelebb lépett, felemelte a kezét, és a függöny után nyúlt. Pont olyan puha tapintása volt, mint a lépcsőnek. Széttárta. Egy lány feküdt az aranyágyban. Arany haja szét volt terülve a párnákon. A lány felült. A lábainál kettényílt az ágy. Felállt. Az ágy lassacskán hajszállakra esett szét, és visszahúzódott, mindaddig, míg csak egy lány maradt Carl előtt. Egy majdnem meztelen lány kinek az aláhulló haja takarta el női bájait. A fiú szemei elkezdtek szikrázni mikor az orrát megütötte a lány testének az illata. Akarata ellenére közeledni kezdett a lány fele, meg akarta érinteni… meg akarta… meg akarta… A lány halkan suttogni kezdett:

–         C.J., C.J., gyere, gyere közelebb, érints meg – Carl egyre közelebb került a lányhoz .– Akarlak. C.J., kívánlak, az enyém leszel, hisz szeretlek.

Erre a szóra Carlnak hirtelen beugrott a barátnője arca és a hangját is hallotta: „Szeretlek”. Hirtelen a csillogás fekete fénye megváltozott. A színes kristályok elfeketedtek, a gyönyörű illat csípős szagba ment át. A lány gyönyörű hajzuhataga arany ostorokként emelkedett fel és kígyóként nyaldosta a levegőt. A szeme elsárgult. Carl hirtelen feleszmélt:

–         Hisz te, hisz te, … Samantha, te vagy?

Carl gyorsan hátrálni kezdett. Megbotlott és hanyat esett. Samantha feléje magasodott.

–         Enyém leszel, kellesz nekem.

A fiú hasra fordult, felugrott és a barlang szája fele szaladt. Samantha kinyújtotta a kezét, elsikította magát: „Neeee”,mire a haja előrelendült, hogy elkapja a fiút. Carl odaért a barlang szájához, de megtántorodott. Hol van a lépcső? Jaj, hisz a hajából volt! Carl hátrált két lépést és nagy lendülettel fejest ugrott a pár méterrel előtte lévő vízfüggönybe.

Samantha már nem kaphatta el. A haja már csak a vízesést találta el. Mérgében újra felsikoltott és szemei elfehéredtek. A barlang szája eltűnt szemei elől. Az egyik szemével egy lányt látott amint sétál az erdőben, a másikkal egy fiút, aki a tóparton napozik. Ashley és Kevin. Nagy lendülettel megfordult és a barlang belseje fele vette az irányt, haja lobogott utána. A barlang végébe volt egy kristálygömb, amiben egy gyűrű volt. Samantha felemelte a kezeit, a körmei mintha kissé megnőttek volna, és végighúzta kezeit az üveggömbön. Ahol a körmei végigkarcolták a gömböt, ott az elhasadt, és szétesett. Csak a gyűrű lebegett már a levegőben. Samantha felemelte a jobb kezét, és a gyűrű felcsúszott az ujjára. Abban a pillanatban a bal kezén is megjelent egy ugyanolyan gyűrű, és mindkettőből vakító, zöld fény tört elő, elárasztva az egész barlangot.

Ashley leült egy fatönkre és azon gondolkodott, hogy vajon jó ötlet volt-e otthagyni a két fiút egyedül, magukra, ki tudja, mit művelhetnek el, újra egymásnak is eshetnek. Azon tanakodott, hogy visszaforduljon-e, mikor felállt és a vele szembe levő bokorból egy nagy szürke farkas ugrott ki. Vicsorgatta a fogait és szájából nyál csöpögött. Sajnos nem volt egyedül. Ashley háta mögött és mellett is egyre több és több farkas lépett elő a bozótból. Ashley tudta, hogy nem szabad megijednie, az csak rontana a helyzeten. Hisz egy farkassal csak el tud bánni. Eggyel gondolta ő, hisz nem látta a többit. Ujjával kis forgószelet kavart, majd felerősítette a jobb kezével. A farkast úgy felrepítette, hogy a fák koronáin keresztül kirepült. De a morgás csak nem szűnt. Ashley megfordult és a döbbenet ledöntötte a lábáról. Hátraesett és meglátta a tucatnyi farkast, amelyek feléje közeledtek. Hatalmasat sikoltott. A farkasok egyre közelebb értek. A legközelebb lévő farkas elrugaszkodott és a magasba ugrott.

Carl nagy csobbanással törte meg újra a hullámzó víztükröt. Amint kidugta a fejét a vízből, vadul úszni kezdett a part fele. Mielőtt még odaért volna, mély ordítást hallott a part felől. Nem látott még semmit, de tudta, hogy Kevin lehetett az. Hatalmas indák tekeredtek Kevin teste köré, lefogva kezeit és lábait, hogy se kapálózni, se varázsolni ne tudjon. Carl kifutott a partra és Kevin fele fordult, mikor felhangzott Ashley sikolya az erdőből. Carl kissé tétovázott, de Kevin elordította magát:

–         Menj, segíts Ash-nek! – kiáltotta nagy vesződéssel, és gondolta, hogy „nélküled is boldogulok”.

C.J. gondolkodás nélkül az erdő fele iramodott, beszaladt a fák közé, és az ösvényen száguldva észrevette Ashley-t, ahogy ott fekszik a földön farkasokkal körülvéve. Szaladás közben bal kezét a magasba emelte. A kezében egy focilabda méretű vízgolyó keletkezett, amelyet egyenesen Ashley elé célozva elhajított. Egy farkas éppen felugrott és azt telibe találta. A dög oldalra repült és pár társának csapódott. A farkasok Carl fele fordultak és feléje iramodtak. A fiú széles kézmozdulattal összegyűjtötte a környezetéből a vizet és egy fürdőmedence nagyságú víztömeget vont a feléje rohanó farkasok köré, amelyek levegő nélkül hamar elpusztultak a vízgömb belsejében. Ashley sem késlekedett, felállt és a feléje ugró két farkast egyszerű kézmozdulattal a fáknak fújta. Majd egy másik sor farkas fele intett széles karmozdulattal, amelyeket a szél úgy elrepített, hogy bukfenceztek a földön. A többi ragadozó elszaladt.

–         Hol van Kevin? – kérdezte Ashley, de választ sem várva a tó fele szaladt.

Eközben a parton a méregzöld indák egyre jobban körülfonták Kevin testét, már csak a feje, a hasa és a bal lába látszott ki. A szorítás egyre jobban nőtt, már-már alig kapott levegőt. Ekkor ért ki a fák közül Ashley és Carl. Látták, hogy nem tudja használni az erejét, mert túlságosan szorítják az indák. Kevin sehogy sem tudta megmozdítani a kezét. Fájdalommal keveredett düh égett a testében. Mikor Ashley és Carl már majdnem odaértek, Kevin elordította magát. Szeméből tűzcsóvák törtek elő, majd egész teste lángba borult. A növény pillanatok alatt elégett, és ahogy leszakadoztak Kevin testéről a vastag indák, óriási tűzcsóva csapott az ég fele. Ashleyék hátráltak egy kicsit, mert öt méteres körzetben minden leégett. A lángok egyre jobban visszahúzódtak, míg egy fiú maradt a helyén valami nadrágmaradványokkal testén.

–         Előre figyelmeztetlek benneteket, nehogy cikizzetek, mert nem vagyok jó kedvemben, és máskülönben is…

–         Hát csak lángra ne lobbanj! – viccelődött Ashley, teljesen megfeledkezve a veszélyről.

–         Ne bolondozzatok, veszélyben vagyunk. Tudjátok: vérszomjas farkasok, földből feltörő indák, meg Samantha…

–         Miféle Samantha?… – kérdezte Kevin, de Carl egy pillantással elnémította.

–         Ismeritek Samanthát… Az osztálytársamat, Samantha Aronit. Akivel együtt voltunk a nyáron a táborban, Ashley. Ő az, aki megtámadott minket, ő az, aki itt a farkasokat, meg azokat az indákat irányítja. Biztos nála van a természet gömbje, vagy valami ilyesmi.

–         Szóval akkor már csak egy embert nem ismerünk a nyolcból…

–         Istenem!!! Ne most számolgass, bármikor megtámadhat minket valami!!!

A hegyről lezuhogó vízesés kettőbe nyílt. A levegőt szitaként beszóró vízcseppek közül egy női alak bontakozott ki. Hosszú arany szoknya volt rajta, amelyet a szél hátra fújt, előtárva jobb lábát. Felsőtestén csak egy arany melltartót viselt. Samantha teste előre lebegett, majd leereszkedett a víztükörre és egyre közelebb került a veszekedő fiatalokhoz.

–         Szerintem fussunk – hadarta Ashley és azzal el is iramodott, a fiúk meg utána.

A barátok az erdő bal fele felé szaladtak. Samantha a tekintetével követte őket. A víztükör fölött lebegve felemelte a jobb kezét, és a gyűrű először csak megcsillant az ujján, majd vakító zöld fényt kezdett árasztani. Erre a menekülők háta mögött az erdőből egy horda farkas rontott elő, előttük pedig mintha maga az erdő elevenedett volna meg: a fák ágai mozogni kezdtek, gyökereik feltörték a földet, és törzsük is elkezdett mozogni. A három jóbarát megtorpant a két ellenséges had között.

–         Na, most merre fussunk? – kapkodta a tekintetét Kevin a két támadó tábor közt.

–         Hát, én a fákat jobban szeretem!

Azzal megrohamozták a mozgó fákat. A hátuk mögött megállíthatatlanul közeledett a farkas horda, és Samantha is újra célba vette őket. A fák gyökereiket kitépve vonszolták súlyos törzsüket előre. Hosszú méregzöld indák kúsztak ki a fák koronáiból, és csattogtak a szélben, mint valami zöld ostorok.

Ezek fele rohantak hőseink. Carl rohanás közben mutatóujjával a fák gyökerei közé bökött, mintha egy puskát fogna a kezében, amire a földből víz tört elő. A feldúlt föld és a víz együtt ragacsos sárt alkotott, amelybe a fák egytől egyig beleragadtak. Ashley mintha egy függönyt akarna széttárni, kezével kettéválasztotta az előtte lévő levegőt. Erre a teljes fasort erős szél hajlította kétfele, mintha két óriási vasököl tolta volna szét a fákat. A fiatalok átszaladtak a frissen készített átjárón, amely utánuk visszaállt mozgó fatömeggé. Vágtatva vették a kanyarokat: balra, balra, jobbra, megint balra, majd jobbra. Mindaddig amíg:

–         Szuper, eltévedtünk! – fakadt ki Ashley tovább szaladva a fiúk előtt.

–         Nem lehet, hogy csak körbe-körbe szaladgálunk?

–         Mindegy. Készüljetek, most jön a java! – amint Carl kimondta ezeket a szavakat a fák közül farkasok kezdtek előjönni.

Úgy jelentek meg, egyik a másik után, mint a hangyák, mikor felbolygatják a hangyabolyt. Carl hátrálni kezdett. Kevin széles kört írt le kezével maga és barátai körül amelyre a fű meggyulladt, és fél méteres lángok csaptak fel. A farkasok megtorpantak, de nem lehetett őket megállítani. Samantha akarata irányította őket, és az megállíthatatlan volt. A farkasok nem tudtak ellenállni a parancsnak, és a tűznek is nekirohantak. Elrugaszkodtak a talajtól, de amikor a tűz fölé ért volna az első állat Ashley felemelte jobbját, és megfeszítette tenyerét. A farkasokat egyszerűen nem engedte át a levegő. Nekiütköztek a semminek és úgy pattantak vissza, mintha tömör falba ütköztek volna.

–         A légfal hamar szét fog esni, siessünk, minél messzebbre.

Újra rohanni kezdtek Ashley vezetésével. A három barát hamar kijutott az erdőből, mintha a szerencse az ő oldalukra állt volna, nem tévedtek el és nem is forogtak körben. Ahogy kijutottak az erdőből összeroskadtak, annak ellenére, hogy tudták, hogy amiért kijutottak az erdőből azért még nincs vége a veszélynek. Alig fújták ki magukat, a fák megremegtek és koronájuk szétnyílt. A lombok közül kiemelkedett Samantha. Hosszú szoknyája csattogott a levegőben. Négy méter magasról nézett le rájuk végtelen nagy megvetéssel. Úgy nézett le áldozataira, mint egy vérszomjas ragadozó, amely bármelyik pillanatban lecsaphat. Szemei sárgán csillogtak, és szembogara függőleges csíkká keskenyedett.

–         Hogy merészeltek elmenekülni előlem?

Samantha leereszkedett a földre.

Amint lába megérintette a földet, a három barát háta mögött észrevétlenül, fák kezdtek kiemelkedni a földből. Samantha felkapta mindkét kezét, mindkét gyűrűje megcsillant. A földből indák szöktek az ég fele körülfonva a három áldozat testét olyan erővel, hogy azok lógva kapálóztak a levegőben.

–         Nekem csak ő kell, ti nem érdekeltek. Pusztuljatok!

Erre Ashley és Kevin körül az indák szorítása annyira felerősödött, hogy alig kaptak levegőt. Ezzel egy időben Carl körül enyhült a szorítás és az indák Carlt előre mozdították. Samantha utána lépkedett, Carl vergődő félmeztelen testében gyönyörködve. Kevin még szabadon maradt kezével elkapott egy vergődő indát. A keze felizzott, és a növény egy pillanat alatt elporladt. Szabad keze segítségével elporlasztotta a többi indát is, majd odalopakodott Ashleyhez, hogy őt is kiszabadítsa. Samantha ebből semmit sem vett észre, túlságosan is el volt foglalva az áldozatával… Ashley körül egyre kevesebb szorító inda tekeredett, de egyre jobban nőtt benne egy más szorító érzés, az utálat.

Már első alkalommal mikor találkoztak felütötte a fejét benne a gyűlölet Samantha iránt. Azután utálata egyre jobban nőtt és nőtt ahányszor csak összefutottak a suli folyosóján. De most mindjárt kiszabadul… akkor nem fogja többet semmi sem visszatartani… nem lesz ő többé az a rendes kislány, aki eltűri, ha a fejéhez vágnak valamit… most semmi és senki sem fogja visszatartani őt…

Mikor az utolsó inda is leégett Ashley testéről, a lány égnek emelte mindkét kezét. A levegőt mintha felvillanyozták volna. Egyre jobban kezdett idegtépő feszültséggel feltelni. A szemei, mintha felakadtak volna, elszürkültek, eltűnt belőle a szembogár és a szivárványhártya. Úgy nézett ki, mintha viharfelhők kavarogtak volna a szemgödrében. A szemszínével egyszerre az ég is beborult, és körkörösen áramló zivatarfelhők jelentek meg a semmiből. Samantha helyből felkapta a fejét az elsötétült égre, és gondolkodás nélkül hátrafordult. Ashley körül sejtelmes ködfoszlányok kavarogtak. Samantha kinyújtotta kezét, mire a hosszú szőke haja előrelendült, mintha egy nagy szőrös állat lenne. Azonban amire elérte volna Ashley testét, az égből hatalmas levegőoszlop csapott le. A gyilkos hajtincsek nem tudtak Ashley testéhez hozzáérni, mert a föléje magasodó tornádó megvédte őt. Amint a tornádó megérintette a földet a fák hatalmas ropogással elkezdtek hajladozni. Kevin felmérve a veszélyt gyorsan hátrább vonult, jó messze az égből leereszkedett forgó levegőtömegtől. Samantha is hátrálni kezdett, lassan, óvatosan, Carl vergődő teste mögött keresve menedéket. A tornádó elindult. Otthagyta Ashleyt és egyre jobban közeledett Samantha fele. Carlt keményen tartották az indák, igaz hogy erősen lóbálta a szél, de nem szakadt el a földtől. Samanthát ellenben nem tartotta semmi…

A fák vadul csattogtak, ropogtak a szélben. Egymást pofozták, egyszer innen, egyszer onnan. Samantha egy fa törzséhez kapaszkodott, amiből indák nőttek ki, hogy megtartsák testét. A tornádó már csak egy pár méterre volt tőle mikor a lány elsikoltotta magát, de ez már nem nagyon hallatszott, mert a szél a hangot is elnyelte. Míg a tornádó Samantha fölé magasodva tépdeste az erdő szélét, Ashley hamar kiszabadította Carlt. Az indák a teste körül már mind el voltak halva, kész csoda, hogy még mindig tartották. Nem látták, hogy Samantha testét mikor tépi le a fáról a tornádó, de nem is érdekelte őket: úgy rohantak, ahogy csak a lábuk bírta. Ahogy kiértek újból a fák közül megpillantották Kevint, amint egy bokorból nézi az eseményeket. Odarohantak és elbújtak ők is a bokor menedékébe.

–         Gyorsan felhívom anyumat, tíz perc múlva itt lesz.

Ashley gyorsan előásta az egyik zsebéből a Siemens mobiltelefonját és máris hívta édesanyját. Miközben Ashley az édesanyjával beszélt, Kevin enyhén oldalra pillantott, utána maga elé bámult, és halkan megszólalt:

–         Jók a tetkóid…

Carl kicsit felkapta a vizet. Azért mert testén semmiféle tetoválás nem volt, de volt valami más. A felsőtestén vastag, piros csíkok voltak, amelyeket az indák szorításának köszönhetett.

–         Neked meg jó a ruhád… – kontrázott Carl.

Kevinen pedig alig volt ruha. A tóparti „fellángolása” óta nadrágjának csak fölső része maradt meg, blúzából meg csak valami cafatok.

–         Minden oké fiúk? Anyum mindjárt itt lesz. Reméljük a tornádóm jó messzire elfújta Samanthát, meg az összes farkast, amit előkotorhat az erdő mélyéről.

–         Tényleg szuper volt az a kis forgószeled, én mindent láttam innen. – dicsérte meg Kevin.

–         Nem kellene valamit tennünk a ruháinkkal, mármint a mienkkel? – szólt Carl jobb kezével meglóbálva Kevin felsőtestén fityegő ruhacafatokat.

–         Igen, erről már tudtam mielőtt elindultunk, vagyis csak sejtettem… – makogta Ashley.

–         Mit? – kérdezték egyszerre a fiúk.

–         A könyv. Mielőtt elindultam volna, megint levertem a könyvet az asztalomról. Tudjátok egy kicsit lapozgattam, hátha találok valamit. Szóval levertem és megint kinyílt egy oldalra, amire végre volt írva valami. Egy illúzió varázs, le is írtam…

–         Többször kellene leverni azt a könyvet… – Ashley elmosolyodott Kevin viccén, azzal előkapott egy darab papírt, és olvasni kezdte a varázsszavakat.

Amint felcsendültek a latin szavak Ashley körül kis fénylő fehér gömbök jelentek meg. Miután végigmondta a misztikus szöveget, kimondta még azt, hogy „ruha”. Erre a szóra az Ashley feje körül forgó fehér gömbök szétpattantak, és abban a pillanatban a fiúk ruhája (vagyis ami még megmaradt belőle) fehéren felizzott. Kevin teljes testén és Carl felsőtestén új ruha jelent meg.

–         Szép… – nézegette Kevin az övét.

–         És kényelmes… – fogogatta Carl az ő fekete ingjét.

–         És egy óra múlva eltűnik… – fejezte be Ashley.

{Na, ez volt az első nagy csúcspont, ha ez tetszett, akkor ígéretesnek bizonyul majd a folytatás is. Akinek eddig nem tetszett, annak ez után sem fog. Ez a fejezet különösen hosszúra sikeredett, aminek nagyon örültem, mert ez az egyik csúcspontja a történetnek. Elég sok mindennel eljátszottam ebben a fejezetben. Remélem Samantha nem tűnt túl mesterségesnek. Amúgy sokat kínlódtam, hogy hogyan tudjam leírni az egész hajas-lépcsős-hajtámadásos jeleneteket. Remélem így érthető az elképzelésem.}

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s