Elemek Harca ~ Tizenötödik rész

15.

De mindezek előtt, a tegnap este, a másik dimenzióban valami egyéb történt. Rachel körvonalai megszilárdultak, a szobájában találta magát. Erősen dobogott a szíve, nagyon meg volt ijedve, Denemre nézett, majd a zsebéhez kapta a kezét. Kleopátra szeme ott dudorodott. Denem ott feküdt előtte, mintha elvesztette volna az eszméletét. De mégsem. Megmozdult, és térdre támaszkodva fel akart állni, ellenben Rachel finoman visszahúzta maga mellé a szőnyegre.

–          Dereck, te megsebesültél! – sikkantott a lány Denem kezét nézegetve.

A fiú keze egy kicsit meg volt égve. Rachel végigsimította kezét a fiú tenyerén és közben a szemébe nézett. Azaz oda akart nézni, csak sajnos Denemen most is csukja volt. A lány megemelte a bal kezét és megfogta a csuklyát, hogy hátrahajtsa. A fiú nem ellenkezett.

Hirtelen kicsapódott az ajtó, a szobát megvilágító fény rebegni kezdett. Mindketten felugrottak és meghajoltak Aroni előtt. Aroni közelebb lépett hozzájuk, az ajtó becsukódott utána, és a fény is helyállt.

–          Látom, visszatértek…

–          Igen, uram. – darálták kórusban.

–          És a szem is megvan, gratulálok. Denem elmehet.

Denem, gondolkodás nélkül elindult és kiment a szobából. Mielőtt kilépett volna még egyszer vissza akart nézni, de nem mert. Közben Rachel elővette zsebéből a szemet, és Aroni felé tartotta.

–          Már ki is találtam, hogy hol fogjuk őrizni…

Aroni intett a kezével. A gömb a kezébe repült, megnézte, majd enyhén földobta a levegőbe. A gömb fejmagasságban lebegett és felizzott, mint egy darab parázs, amikor megfújják. Nagy sebességgel Rachel ágytámlájába csapódott, és amint elhunyt a fénye, úgy nézett ki, mint egy fadísz az ágytámla közepén.

–          Holnaptól nincs több órája Denemmel. Ez egyenlő azzal, hogy velem fogja gyakorolni a teleportálást a tornyok közt.

Amint szavainak visszhangja elhalkult, egy köpenyfordítással eltűnt, bemutatva, hogy hogyan kell tökéletesen teleportálni.

A teleportálás elég jól ment, méghozzá annyira, hogy Rachel megtanult személyhez teleportálni. Ez azt jelenti, hogy ha nem tudja hova megy, csak egy személyre koncentrál, akkor is oda tud teleportálni. Ennek a képességnek a birtokában érezte magát Rachel készen, hogy megkeresse Denemet. Már egy hete nem látta, mert állítólag küldetésen van, mint mindig. Rachel sejtette, hogy Aroni megtudhatott valamit, és távol akarja kettőjüket tartani egymástól.

Rachel befejezte a délelőtti „tréningjét” a tornyok közt, és felment pihenni egy félórát (mert ennyit tartott a szünet), utána újból vissza kellett térjen gyakorolni. De úgy döntött, hogy nem pihenni fog, hanem kihasználja ezt a félórát és megkeresi Denemet, feltétlenül akart vele beszélni…

Bement a szobájába, bezárta az ajtaját és a szoba közepébe állt koncentrálva. Elképzelte maga előtt Denem alakját, és magában a nevét szólongatva el teleportált.

Egy temetőben jelent meg, de Denem nem volt sehol! „Biztos itt kell lennnie a közelben. ”-gondolta Rachel, és elkezdett járkálni a sírok közt. A temetőben sűrű köd gomolygott, így a lány nem látott valami messzire, de hirtelen hangokra lett figyelmes. Megfordult, és egy kriptát látott a háta mögött. „-Tökéletes, itt elbujok” -gondolta. Leszaladt a lépcsőkön. A kripta tágas volt, volt benne vagy hét-nyolc kőkoporsó. A bejárat mögött állt meg és fülelt. A hangok közeledtek, biztos meglátták, hogy ide menekült. Rachel felemelte a kezeit, amelyek közt egy egyre nagyobbra növő rög jelent meg. A lépcsőkön sietős léptek hangzottak fel. Rachel felkészült a támadásra. Egy fekete csuklyás alak lépett be a kripta belsejébe.

–          Dereck? – fakadt ki a lány, elejtve a rögöt, amely már akkora volt, mint egy kisebb televízió.

Odaszaladt, és a nyakába borult. Nagyon-nagyon örült, hogy újra láthatja, hiszen nagyon hiányzott neki. Nem is tudta, hogy mit érez iránta, csak egyszerűen vele szeretett volna lenni.

–          Annyira hiányoztál! Én… én…

–          Te nem kellene itt legyél – válaszolta mogorván Denem, de hangjában egy csepp harag sem volt.

–          Hát, nem. Nem is hiányoztam? – kérdezte Rachel huncut hangsúllyal.

–          De, nagyon. – mély fájdalom csengett Denem hangjában.

Denem magához húzta a lányt, de az eltolta magától. A fiú értetlenül nézett rá. Rachel megfogta a csuklyát és lerántotta. Dereck Denemnek rövid, fekete haja volt, és szép szürke szeme. Csúcsos arcát viszont mély sebek csúfították. Rachel megdöbbent a súlyos sebeken és Denem karjaiba borult.

–          Mondd, hogy egy csatában szerezted, vagy valami ütközetben, és nem ő… vagyis nem Aroni…

–          Nem, nem csatában szereztem…

–          Nem teheti ezt veled! Nem használhat ki ennyire!

–          Nekem is megfordult a fejemben, de nem fordulhatok ellene, egyedül nem tudom legyőzni.

–          Én majd… – nézett fel Denemre Rachel – Én majd segítek neked… én… szeretlek…

Amint kimondta Rachel az utolsó szót, a föld megremegett, a kripta teteje megrepedt és szétvált, utat engedve valakinek. Egy hatalmas fekete árnyék lebegett be, és az egyik sírra ereszkedett le. Aroni volt az.

–          Hallom, valaki nincs megelégedve azzal, ahogyan vele bánok. És a tanoncomat sem találtam sehol miután letelt a fél óra szünete.

–          Rachel, bújj el! – Denem szavaira a lány egyik sír mögé bújt.

–          Nem szeretem, ha az embereim ellenem lázadoznak.

–          Nem voltunk soha az embereid, a szolgáid voltunk mindig is. – azzal Denem egy villámot lövellt Aroni felé.

A férfi egy botsuhintással félreirányította a villámot, amely a falba csapódott kivilágítva a kripta teljes belsejét. Rachel egy árnyékot látott belibbenni a kriptába, de nem tudatosult benne, hogy mi az. Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy aggódjon a szerelméért. Nagyon meg volt ijedve Aronitól, és nagyon féltette Denemet. Denem újra megpróbálta, de ez a villám is ugyanúgy járt. Mikor már a harmadikkal próbálkozott indák törtek ki a sírok tetejéből, körülfonva és lefogva Denemet. Ekkor látta meg, hogy nem ő az egyetlen lány ebben a kriptában, persze ha nem vesszük figyelembe a halott hölgyeket. Volt még egy lány, aki a kripta sarkában volt meghúzódva. Tiszta feketében volt, hosszú szőke hajjal. Kitartott kezén zölden csillogott egy gyűrű. Ezek szerint ő irányítja az indákat. Denem sebesen cikázó gondolatait Aroni dörgő hangja szakította meg:

–          Sajnálom, pedig nem is dolgozott annyira rosszul, de ahol egyszer megveti magát a gyűlölet magva, onnan nem lehet többé kiirtani.

Denem megpróbálta leégetni magáról az indákat, de azok feketén felfénylettek, és nem akartak elporladni. Aroni felkacagott, kinyújtotta mindkét kezét és széttárta. Az egyik kezében egy kis fehér, a másikban egy kis fekete gömb jelent meg. Mindkettő halványan szikrázott, majd egyre jobban és jobban. A végén már akkora volt, hogy Aroni teljes teste körül fehér és fekete villámok cikáztak.

–          Köszönöm… – Aroni hangja úgy csengett, mint egy végszó.

A villámok felcsaptak a magasba és egyenesen Denem testébe hatoltak. A fiúba akkora fájdalmak támadtak, hogy ordításra tátotta száját, de nem jött ki egy vak hang sem. Szeme elhomályosult, és mire a villámok eltűntek, a lelke is elhagyta a testét. Rachel felugrott, és kövülten nézte az eseményeket. Dereck Denem holtteste sárgán felfénylett, egyre erősebben, már-már vakítóan. A ruhája elszakadt és egy sárga melldísz emelkedett föl a levegőbe. Egy jel volt a melldíszen:

א

A sárga fény kiszállt a testéből és a dísz körül kezdett forogni, míg egy teniszlabda méretű gömbbé nem alakult. Aroni kitárta a jobb kezét és a gömb a kezébe repült, majd szertefoszlott. Erre felfénylett a botjának a végén lévő dísz, amin szintén rajta volt az x alakú jel.

A kriptára újra sötétség borult. Rachel még mindig állt, míg meg nem szólalt a szőke lány:

–          Egy megvan apa. És nem is kár érte, olyan ronda volt!

Rachelben hirtelen robbanásként lobbant fel a gyűlölet. Nekifutamodott Samanthának, aki a meglepetés miatt nem tudott védekezni. Rachel futás közben felemelte a kezét és mikor odaért pofon csapta. Amint a keze megérintette a lány arcát, körvonalaik elmosódtak, és testük eltűnt. Rachel el teleportálta őket.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s