Elemek Harca ~ Tizenkilencedik rész

19.

Sokan voltak a tanárnő temetésén. Rengetegen szerették, és rengetegen fogják halála után is szeretni. Hisz a halál nem törli az emberek emlékeit. Az egész suli feketébe öltözött. Az év végi örömök helyett mindenki gyászolt. Gyászoltak egy jó tanárnőt, egy jó kollégát, egy jó barátot.

Kevin éppen késett az órájáról. Gyors léptekkel haladt végig a folyósón. Nem olyan könnyű reggel hétre suliba járni. És pont ma kellett késsen, mikor kémia órája az első. A tanárnő le fogja harapni a fejét. A folyosó falára kirakott hirdetéseket, papírokat lóbálta a szél. Huzat volt. Kevin már csak pár méterre volt az osztályától, mikor valaki befordult a szembeni sarkon. Egy lány. Egy olyan lány, akit Kevin nem akart soha viszontlátni. Szőke haja suhogott utána. Fekete-arany feszes ruha volt rajta, és előretartott kezén egy zöld gyűrű csillogott. Kevin nem tudott az osztályba menekülni, mert vastag indák szorították le a kilincset. Megfordult, hogy visszaszaladjon, de egy hatalmas indahálóba botlott. A lány gyűrűjéből zöld fény áradt. Kevin szemében, és kezében tűz lobbant, de amint elérte őt a zöld ragyogás, szemében a tűz csillapodott, és kezében ki is aludt. Tekintete elhomályosodott, és elvesztette a tudatát, amit már többé soha nem fog visszakapni.

Ashley aggodalommal bámult ki az ablakon. Kevin még mindig nem érkezett meg, pedig ő nem szokott ennyit késni, és pont kémia óráról… A tanárnő kiosztotta a „Tini” újságokat, mindjárt kicsengettek. Ashley még egyszer kinézett az ablakon mikor meglátta, hogy Kevin a focipálya közepén áll és vár valamire.

–          Tanárnő, kimehetünk?

–          Még van tíz kövér perc.

–          De nagyon muszáj, a vécére.

A tanárnő legyintett. Ashley elkapta Melanie karját, és kirohant az osztályból, le a lépcsőkön, ki az udvarra. Már messziről odakiáltott Kevinnek:

–          Kev! Te meg mit csinálsz itt?

Kevin feléjük fordult, és hatalmasat ugrott. Ashley reflexből szintén ugrott egyet, de Melanie azt sem tudta mi történik. Kevin megfogta, magához szorította, és hirtelen fellobbantak mind a ketten. Melanienak arra sem volt ideje, hogy felsikítson, hirtelen porrá égett.

Ashley azt sem tudta mire gondoljon. Kevin tűzgolyókkal kezdte dobálni. Egy-egy kézlegyintéssel félreirányította a támadásokat.

–          Kevin, mi történt veled?! – kérdezte Ashley könnyeivel küszködve.

–          Mit műveltek itt? – Carl szaladt le a lépcsőkön az udvarra.

Ashley balra nézett, de Kevin nem. A figyelmetlenség ára nem maradt el. Egy jól irányzott robbantással, Kevin méterekkel arrébb repítette a lányt, majd Carl fele fordult. Kevin hatalmas tűzgömböket dobott, de azokat a fiú félúton mind megdermesztette.

–          Kevin, fejezd be! Mi bajod?!– Carl egyre közeledett Kevinhez.

Lepillantott a földre. Egy halom hamuba, és valami égett ruhamaradványokba lépett. Ez vajon egy ember volt?

Kevin kihasználta az alkalmat, és felrobbantotta az egyik megdermesztett tűzgolyóját. Carlt felkészületlenül érte a támadás, és hátra repült egy pár métert. Nagyot nyekkent mikor földet ért, de azonnal feltápászkodott.

Ashley szemei előtt kezdett újra láthatóvá válni a világ. Valami még robbant… Carl és Kevin. Ashley felállt, kicsit szédült. Az első, amit megpillantott, azok Kevin szemei voltak. Nem a szokásos sötétzöld, hanem egy élénk, világoszöld sütött a szivárványhártyájában. Kevin nem önmaga, megbűvölték. Ashley akart valamit kiáltani, de már nem volt ideje.

Carl teste körül vízfoszlányok kezdtek el forogni, míg Kevin teste körül lángcsóvák. Ezek egyre nagyobbak és sűrűbbek lettek, míg bal felől tűz csapott ki a földből és jobb felől egy ugyanakkora vízoszlop tornyosult. Carl és Kevin már sehol sem volt, helyettük a két elem harcolt egymással.

A tűzből egy hatalmas tűzgolyó vált ki, mint egy óriási tűzlabda, és nekiindult a vízoszlopnak. Akkor a földből egy vízfal emelkedett ki, megsemmisítve a tűzgolyót. Most a vízoszlop támadott, méghozzá úgy, hogy a földből gejzírként tört föl a víz, pont a tűzoszlop alatt, rácsként körülvéve azt. Egy kis idő után a tűzoszlop elsöpörte a szorító víztömeget. Ekkor enyhe szünet állt be, mintha az oszlopok haboznának. Aztán egyszerre előredőltek, egymásnak estek és egy nagy robbanással eltűnt mindkettő, nem maradt semmi más csak a végtelen fehérség.

Egy pár perc alatt eltűnt a fehérség is, és a két fiú holtteste ott hevert a focipálya közepén egymáson. Carl arccal a föld fele, míg Kevin az ő hátán feküdt keresztbe, az ég fele bámult. Halott szemeiben kihunyt a zöld csillogás.

Ashleyből most már patakokban törtek elő a könnyek, odaszaladt és ráborult a két fiúra. „Miért, miért kellett mindenkinek meghalnia?!”

Ashley felállt és kitörölte szeméből a könnyeket. Szemei előtt óriási színkavarka zajlott le. Carl teste kéken és Kevin teste pirosan felízzot. A két test színei összeolvadtak egy átható ibolyaszínt képezve. Ebben a szikrázó színáradatban megjelent egy nyaklánc és egy öv, az utóbbi biztos Carl varázstárgya volt, gondolta Ashley. A két tárgy egymás körül kezdett forogni, miközben magukba szívták a fényt, majd egyszerre eltűntek.

Ahogy Ashley visszanyerte a látását az erős fény miatt, az első dolog, amit látni vélt az a focipálya szélén lévő falon egy zöld kavargó szem, Kevin szeme. Ettől pedig a szívében lakó keserűségnek valami más vette át a helyét: a düh, a harag, és a bosszú. Az ég beborult. Ashley elindult a kapu fele. Eközben csak egy dologra tudott gondolni: „Samantha, csakis Samantha tehette.” Teste megemelkedett. „És most egy erdei tisztáson rejtőzik.” Ashley átrepült a suli kertje fölött, egyenesen az erdő fele.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s