Elemek Harca ~ Tizennyolcadik rész

18.


A fekete temető szélén egy pillanatra apró fény villant, de nyomban ki is aludt. Megérkeztek a váratlan vendégek. De vajon tényleg váratlanok voltak? Ashley fejében egymást kergették a gondolatok. Meg kell szerezni a szemet, a gömböt, Kleopátra szemét… Egyszer be kell jutni a kastélyba. De nem szabad észrevegyenek. De, hogy kapjuk meg a szemet?

Lassan áthaladtak a kastély előtti temetőn. A kereszteket a köd sűrűn belepte. A kastély nem volt megvilágítva, mégis mindhárman nagyon jól látták a sötétben. Az ajtó első próbálkozásra kinyílt. A nagy oszlopterem végén, ami az ajtón belül fogadta őket, máris látszott a következő terem ajtaja. Az is könnyedén kinyílt. Egy nagy kör alakú könyvtár fogadta őket, melynek közepén egy csigalépcső vezetett a magasba. Fel is mentek rajta, de ami most fogadta őket, azon már nem tudtak eligazodni.

Százfelé induló és ágazó folyosók hálója állt előttük. Ashley tétován széttekintett, és széttárta karjait. Hirtelen képek villantak meg előtte: balra, balra, jobbra, megint balra, majd jobbra térülgetett valaki: egy hosszú, fekete hajú lány, Rachel.

–          Tudom az utat – Ashley szeméből kicsordult egy könny, és elszaladt balra.

A fiúk, mint mindig, gondolkodás nélkül utána rohantak. Ashley megfogta az egyik ajtó kilincsét, és benyitott. „Az ő szobájába rejtette el a szívtelen!” -gondolta Ashley. ”Tudta, hogy így fogja végezni, és mégis az ő szobájába rejtette. Micsoda szemtelen irónia…!!!”

A szobában rend volt, mintha pár perce takarítottak volna. Sehol semmi kosz vagy por. A három jóbarát összenézett, és némán de viharos keresésbe kezdtek. Carl szólalt meg elsőnek:

–          Hogy is néz ki az a szem?

Ashley követte barátja tekintetét, ami az ágy támlájához vezette. Annak a közepén egy enyhén kidomborodó gömböt vettek körül a faragott rózsák. Ashley Kevin fele kapta a fejét, ő pedig bólintott. Majd egy legyintéssel szétrobbantotta az ágy támláját. Ashley kitartotta a kezét és a gömb a tenyerébe repült. Megvan, most már kész a fegyver. Csak éppen el kellene hagyni ezt a dimenziót, mert itt az ellenség hazai pályán mozog.

Ki a szobából, ki a folyósóra, le a lépcsőkön, a könyvtáron keresztül, ki az ajtón… Csak az ajtó becsapódott az orruk előtt. Mindhárman egyszerre fordultak meg. A hátuk mögött, a könyvtár közepén a csigalépcső egyre jobban elhomályosodott, majd eltűnt. A plafonon megmaradt lyukon pedig leereszkedett Tom Aroni. Teljesen feketében volt, mint mindig. Hosszú, fekete haja a fél arcát teljesen eltakarta. A testét pedig egy három méter hosszú palást fedte. Addig ereszkedett lefele, míg a lába megérintette a padlót. Még a kastély is beleremegett. Kevin villámgyorsan megfordult és kezét az ajtó fele fordította, és robbantott. Az ajtó, amint a porfelhőtől láthatóvá vált, semmit sem változott.

–          Hasztalan, az ajtón nem fog a mágiátok…

Carl Aroni fele mutatott kezével, de nem történt semmi.

–          És rajtam sem, nem tudsz megfagyasztani…

Ashley megcsavarta a kezét és Aroni fele intett vele.

–          … vagy elrepíteni, vagy felrobbantani… Mindent elhárítok és megállítok. Erőitek hatástalanok ellenem. És nem is menekülhettek.

Azzal egyet intett, az ajtó, és az a néhány kis ablak, amely a könyvtár tetején volt, mind-mind befalazódott.

–          Ki nem lehet innen már menni, csak be, és lám, jön is valaki…

Egy árnyék jelent meg Aroni mellett. A nagy feketeségből egyszer csak kibukott egy pár karcsú láb, két kecses kéz, és egy hosszú szőke haj. Samantha egy pillanatra sem méltatta a megszorult fiatalokat, apja mellé állt és cseverésző hangon így szólt:

–          Hoztam neked valamit. – azzal felemelte kezét.

Abban egy barna gömb jelent meg, amely körül barna füst kavargott. Rachel ereje. Ashleyben fellobbant a düh.

–          Te gyilkos! – azzal előre ugrott.

Erejének köszönhetően egyenesen Samantha fele repült. Kitartotta kezeit, amit máris úgy érzett mintha a lány nyaka köré fonódna, és szorítaná, szorítaná… De mielőtt odaért volna, rándítást érzett a gyomrában, és kétszer olyan sebesen repült visszafele. Aroni egyszerű szemmozdítással visszataszította Ashleyt. A két fiú egyszerre ugrott, hogy elkapja, így mindhárman a földön kötöttek ki. A gömb Aroni tenyerébe repült, és felszívódott. A fiatalok feltápászkodtak. Aroni megvárta, amíg mind felállnak, és csak úgyl lendült támadásba. Két szeméből három fekete-szürke kavargó nyaláb röppent a három barát fele. A fiatalok előtt egy méterrel a nyalábok éles kanyart vettek, és visszarepültek. Aroni szemei elnyelték a nyalábokat, de megtántorodott tőle. Susan a fiatalok háta mögött állt felemelt karokkal.

–          Szervusz, Tom! – Aroni nem reagált. – Nem gondoltam volna, hogy rátámadsz védtelen gyerekekre. Ennyire te sem lehetsz kegyetlen. Igazam van, Tom?

–          Tudod is te…

Samantha hátrahúzódott, pont, mint a három jóbarát.

–          Miért kellett idejutnunk, Tom? Annyira rossz volt jónak lenni? Annyira nehéz betartani a szabályokat, Tom?

–          Kész… – morgott Aroni.

–          Ennyire vágysz a hatalomra? Még Valerie sem tudott visszatartani, Tom, a legnagyobb erő a világon, a szerele…

–          Hallgass!!! – kiáltotta és kezéből fekete gömböt dobott Susan felé.

Az félúton elfehéredett és a támadó ellen fordult. De Aroni keze ezt is eltüntette.

–          Ezt csinálhatjuk egész nap. Tudod, hogy még nem tudsz legyőzni. És sajnos, én sem tudlak megállítani.

–          De én igen!

Kiáltott fel Ashley és az addig szorongatott kőszemet a nadrágjába rejtett jogar végébe nyomta. A fegyver felfénylett. A jogar arany színben kezdett tündökölni, de egy hirtelen roppanásra megtört a fénye: valami baj történt. A kőszem megrepedt, majd szét is esett. A földön apró kődarabkák gurultak szét a többiek szeme láttára. Susan kivételével mindenkinek leesett az álla. „Ez hogy lehetséges?” -gondolták a fiatalok. Aroninak egy kicsit megrándult az arca, de máris az alkalmat kihasználva támadásba lendült.

Hatalmas, fekete fénykötegek kezdtek el a keze körül forogni, amiket Ashleyék fele dobott. Susan nem vette elég gyorsan észre, hogy megvédje őket, de ekkor megérkezett a hiányzó láncszem.

Hatalmas fény tört be a félhomályos terembe, minden zúgott, és minden rést elöntött a világosság. A fény semlegesítette a repülő fekete béklyókat, amelyek szertefoszlottak a levegőben. A terem közepén erős fényben fürödve megjelent Valerie Thompson.

–          A matek tanárnő? – ámultak el egyszerre a fiatalok.

Valerie mintha nem is vett volna tudomást a teremben levőkről, helyből Aronihoz intézte szavait:

–          Szia, Tom. – Aroni most már kezdte magát kisebbségben érezni. Nem számított Valerie felbukkanására. – Hogy támadhattál rá ezekre a védtelen gyerekekre?! Nem vagy te kegyetlen, Tom!

–          Te is ne gyere nekem ezzel a dumával, pont úgy beszélsz, mint Galilei. – egykori mentorának a nevét Aroni úgy ejtette ki, mintha valami méregről beszélne.

–          Miért kellett idejutnunk Tom? – hangzott el ugyanaz a kérdés, mint pár perccel előbb.

–          Nem érted Valerie? Akkor sem értetted meg, mikor elhagytalak. Nekem az a sorsom, hogy az Elemek Ura legyek – mondta Aroni.

–          Ennyire vágysz a hatalomra? Hisz ez nem igaz, Tom! Te is annak voltál kiválasztva, mint ezek a gyerekek: hogy segíts a rászorulókon, és hogy megvédd a saját elemed. Még a szerelmem sem tudott észhez téríteni. – Aroni meginogott a szerelem szótól. A sok év sötétsége sem tudta kiűzni belőle teljesen a Valerie iránti érzelmeit.

–          Én, … én, …

–          Nálam van a szem, az igazi.

Valerie felemelte a bal kezét és tényleg ott volt a barna kőgolyó. A négy fiatal: Ashleyék és Samantha egyszerre ugrottak Valerie fele. A tanárnő jobb keze pittyentésével fénydobozokba zárta a fiatalokat. Pontosan úgy néztek ki, mintha befagytak volna egy-egy fényből készült jégkockába.

–          Itt a kezemben az eszköz, amivel el lehet téged pusztítani. De… én még mindig szeretlek…

Tom Aroninak teljesen elfeketedett a szeme, a sötétség végleg uralma alá vonta a testét. Egy szemmozdulatára a földből indák törtek elő, és kiütték Valerie kezéből a kőszemet. Susan egy intéssel viszont Ashley jogarának a végébe taszította a golyót. Az, amikor áthatolt a fényakadályon, szétesett, így Ashley újra mozoghatott. Nem is gondolkodott sokat a helyzeten: a jogar éppen akkor fénylett fel, és Ashley máris megcélozta Aronit. Samantha is áttörte az akadályt, és apja elé szökkent. Aroni az utolsó percben ugrott el lányával együtt. A szivárványszínű, lándzsához hasonlító lövedék átlyukasztotta a köpenyét. Aroni ugrás közben lányát derékon fogva a fal fele hajította.

–          Menekülj! – „búcsúzott”.

A falon egy ember nagyságú térhasadék jelent meg, ami pillanatokon belül elnyelte Samantha testét. Aroni, amint földet ért nagy fekete szilánkokat dobott Ashley fele. Nem pusztíthatta el a fegyvert, hisz annak a segítségére volt szüksége, hogy elvegye Susan hatalmát. Ashley nem tudott félreugrani, mert a nagy erőfeszítés, amit a fegyver igényelt, nagyon kifárasztotta. A fekete szilánkok már-már eltalálták volna Ashleyt, mikor egy fényfal jelent meg előtte. „Köszönöm, tanárnő” -gondolta Ashley. Valerie még időben fényakadályt helyezett elejébe. A fény elhalványulása után viszont újabb megrázkódtatás érte a társaságot.

Ashleytől pár lépésnyire ott állt Valerie Thompson fekete szilánkokkal a testében. Minden szilánk mellől apró kis csermelyekben csorgott a vér. Valerie térdre rogyott, és még egyszer, utoljára felnézett Aronira. Száját hangtalan szavak hagyták el, amelyeket csak Aroni láthatott: „Sze-ret-lek…”

Azzal összeesett. Susan is térdre rogyott a fájdalomtól, mint mindig mikor elveszíti az egyik kiválasztottját. De nem lazíthatott, most már csak ő védheti meg Ashleyéket.

Ashley is összeesett. A fiúk fényakadálya megszűnt. Carl a tanárnő holttestéhez rohant és keserű fájdalmában megszorította a szoknyáját. Kevin Ashleyhez szaladt, és felsegítette. Neki nem volt semmi baja, csak a sokk uralkodott el rajta. Valerie teste felfénylett. A hajából a hajtűje a teste fölé emelkedett, és az is felfénylett. A testéből áramló fény a hajtű köré csoportosult, míg egy gömböt nem alkotott. Majd felröppent, Aroni bal kezébe szállt, és felszívódott.

Susan mint egy őrzőkutya menetelt a fiatalok előtt, nehogy Aroni megtámadja őket. Ashley amint felállt, Susan fele ordított:

–          Miért nem védte meg őt…?!

Ashley szeméből egy könnycsepp gördült ki miközben felemelte a fegyvert és Susan fele célzott. Susan meg sem mozdult, csak Ashley szemeibe nézett ahol nem látott sem dühöt, sem haragot.

A szivárványszínű lándzsa elrepült Susan feje mellett, és Aroni fele száguldott. Az igazi áldozat éppen, hogy csak maga köré tudott emelni egy gömbpajzsot. A szivárványlándzsa nekicsapódott a pajzsnak, de nem foszlott szét, hanem tovább feszítette magának a rést, amit a pajzson ütött. Aroni erőlködött, haja láthatóvá tette arcát, felfedve a rajta éktelenkedő sebhelyeket. Bőrének színe elsötétült. Könyökéből, vállából és homlokából szarvak nőttek ki.

A pajzs és a lándzsa szétrobbant, és Aroni megtántorodott. Ez alatt a két fiú kétoldalt megközelítette Aronit, és egyszerre támadtak rá: Carl jeges vízsugárral, Kevin forró tűzoszloppal. A két ellentétes erő összeolvadt és nem engedte Aronit mozogni. Ashley szemei előtt megjelent újból egy már ismerős kép, ahogy egy tűz és egy vízoszlop tornyosul és egymásba dől felrobbanva. Ashley erőt vett magán. „Talán ezt a pillanatot jósolta meg a vízió, mikor együtt elpusztítják a gonoszt” -gondolta. Ashley célzott a jogarral. A kőszem körül megjelent egy harmadik és egyben utolsó szivárványgömb, ami lándzsa formájában Aroni fele repült. A néhai kiválasztottat fejbe találta a lövedék. Teste hátraesett és szétrobbant.

A robbanás szele mindkét fiút a legközelebbi falhoz csapta, Ashleyt pedig hátra repítette. Susan összeesett fájdalmában. Aroni helyett csak egy fekete gömb maradt, amely körül egy barna, egy sárga és egy fehér gömb forgott. A gömbök felemelkedtek, majd eltűntek, visszatértek a barlangba.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s