Les chansons d’amour
Drama | Musical | Romance
Rendező: Christophe Honoré
Színészek:
Louis Garrel … Ismaël Bénoliel
Ludivine Sagnier … Julie Pommeraye
Chiara Mastroianni … Jeanne
Clotilde Hesme … Alice
Grégoire Leprince-Ringuet … Erwann
Brigitte Roüan … La mère de Julie
Alice Butaud … Jasmine, la soeur de Julie
Jean-Marie Winling … Le père de Julie
Yannick Renier … Gwendal
Trailer:
Summa: Ismaël és barátnője Julie egy hármas kapcsolatban vannak Alice-szal. Az életüket viszont teljesen felfordítja Julie halála. Hogy hogyan dolgozza ezt fel a barát, a barátnő, a család és hogy milyen hatással tud lenni egy külső ember, erről szól a film.
Duma: “Christophe Honoré filmjeit nem csak egyszerűen tetszenek neked, hanem kis fura vonzalmakat alakítasz ki irántuk.” írja Mark Olsen és igaza van, legalábbis ami engem illet. Én tényleg belezúgtam ebbe a filmbe. Már láttam kettő és félszer és még egyszer simán meg tudnám nézni.
A kezdés máris megfogott, azok a városképek, ahogy befolyunk ebbe a világba és a történetbe és maga az a tény, hogy mindenkinek csak a családnevét írják ki a kezdeti stáb listán. A forgatókönyv nagyon jó, úgy a szövegek mint a story kibontása. Három részre van osztva a film: az eltávozás, a hiány és a visszatérés. A szerepek és szereposztás, játék csodás. Ismaëlnek rengeteg kis érdekes gesztusa van és a folyamatos színészkedése egyensúlyozza a film komorságát, Julie kételyei ellenére nagyon erősre sikerült amellyel nagyon szép kontrasztot ad magának, Alice folyamatos happy hangulata és másfajta életfelfogása nagyon szép színt hoz a filmbe, Erwann belépője és folyamatos aranyossága elbűvölt és persze Jeanne, akinek az egyik legszebb szerepe van a filmben, az ő törekvésének és gyászának a megjelenítése a legszebb.
Tele van vagány kis helyzetekkel és megoldásokkal. (a hármanalvás előtti vetkőzés, a La Bastille dal felosztása, a halál utáni kép bevágások és a temetés meg az egész gyász érdekes megjelenítése, stb.) A dalok igazi slágerek, egyszerűnek tűnnek mégis mind egyediek és egy két hallgatás után bemásznak a füledbe. Arról nem is beszélve hogy mennyire szimbolikus és költészet a szövegük. (erre különösen figyeljetek nézés közben).
Legjobb a záró jelenet és a záró mondat: „Szeress kevésbé, de szeress sokáig.”
PS: Kedvenc dalom:
Rating: !Muszáj-hogy-Megnézd!
