The Chorus (2004)

Drama | Music

Rendező: Christophe Barratier

Színészek:

Gérard Jugnot …         Clément Mathieu

François Berléand      …         Rachin

Kad Merad     …         Chabert

Jean-Paul Bonnaire     …         La Père Maxence

Marie Bunel    …         Violette Morhange

Jean-Baptiste Maunier           …         Pierre Morhange

Maxence Perrin          …         Pépinot

Grégory Gatignol       …         Mondain

Thomas Blumenthal   …         Corbin

Cyril Bernicot …         Le Querrec

Simon Fargeot            …         Boniface

Trailer: 

Summa: Clément Mathieu egy különleges gyerekekkel foglalkozó intézetbe kerül, mint tanár, hisz zenei pályafutása nem jött össze. Miután megbírózik az egyáltalán nem szelíd gyerekekkel arra jön rá, hogy a zene lehet tud rajtuk segíteni.

Duma:

Csodás keveréke a zenének, az érzéseknek, a látványnak, az izgalomnak, a sorsnak, a film az utolsó pillanatáig, amíg fel nem szállunk a buszra izgalomban és érdeklődve tart.

– A történet egyszerű, szép, magával ragadó, folyamatos. Ahogy követjük a prefect vas-idegekkel kitartó türelmét, a csontjukig elcsibészült gyerekek javulását.

– A tanár úr jóságos, az igazgató undorítóan embertelen, a gyerekek különálló és más-más tulajdonságú szerepeik mind mind nagyon szépen körvonalazott és élvezhető karakterek. És kellőképpen el is vannak játszva, itt kiemelendő, hogy még a gyerekek is mennyire ügyesek.

– A látványvilág tökéletesen tükrözi a talán még elsőre nem is annyira nyilvánvaló keménységet, amely ebben az intézetben mindenki szívében rejlik. Azok a falak, azok a termek, az a köves udvar… álmodni sem lehetett volna jobbat.

– És a zene az valami álomszép. Leírhatatlanul mély és szép, és a kontextusát tekintve még mennyeibbé válik.

Díj: Jelölve volt a legjobb dal és a legjobb külföldi filmnek járó oscar kategóriában.

PS: Egy csoda.

 

Rating: !Muszáj-hogy-Megnézd!

One response to “The Chorus (2004)

  1. A tavaly láttam véletlenül a TVben az egyik betétdalt és egy pár klippet is mutattak a filmből, úgyhogy azonnal utánnakerestem a Les Petits Chanteurs de Saint-Marcnak és még aznap megnéztem a filmet. Később tudtam meg, hogy a gyerekek valóban “csak” egy kórus tagjai, először szerepeltek filmben de annyira természetesen játszodtak, hogy fel sem tünt.
    A történet számomra egy kicsit kiszámítható, de ugyanakkor szívmelengető. Ha szomorú vagyok, gyakran elég ha meghallgatom az egyik betétdalt és azonnal feldobódik a napom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s